Ha Rubint Réka hites ura, Schobert Norbert az előző heti Nagy Duett adásában prezentálta azt az angol kiejtést, amely nem létezik, akkor a fittlady pedig táncban produkálta ugyanezt a második showban. Attól a pillanattól fogva, hogy a műsorvezetők kiszabták rá és partnerére a heti penzumot, a Dirty Dancing Time of my Life című, örökzöld betétdalát, elkezdték magukat őrült módon komolyan venni. Ezt az izgalmi állapotot még a műsor előtti utolsó, videós bejelentkezésük során is igyekeztek a csúcsra járatni. Rubint Réka azt ígérte a rajongóinak, hogy lesz emelés...............MEG MINDEN! Hát........így magunk mögött tudva a táncos bikicsunáj alapokon nyugvó produkciót azt mondhatnánk, hogy sokkal inkább MEG MINDENT láthattunk, ezen belül is például szándékosan elkövetett szabadfogású karate harci gyötrelme bontakozott ki a színpadon.
Pedig aztán egy rossz szavunk nem lehet Rékára, aki teljes mellbedobással vetette be magát a próbákon.
Földön-vizen-levegőben csiszolták a produkciót.
A méltán népszerű dal könnyen a bűvkörébe von, az izomlédi már-már Patrick Swayze partnerének képzelte magát.
De ezen nincs mit csodálkozni! Biztos, hogy hozzá hasonlóan megannyi nő arcára csalna mosolyt annak a gondolata.
Aztán elérkezett a bizonyítás napja. Rubint Réka mozgáskultúráját finoman szólva is úgy jellemezhetnénk, hogy az piszkosul nem tánc. Színpadi előadása leginkább birodalmi lépegetők számára is kivitelezhető koreográfiára emlékeztetett random tornagyakorlatokkal ( kézenállás ) megbolondítva.
Talán az egész adás legmulatságosabb momentumát neki és mesterének, Pintér Tibornak köszönhetjük. Az elit prezenter magasba emelése csak többszöri nekifutásra sikerült, ezzel megannyi örömteli pillanatot okozva a zsűri tagjainak és a közönségnek egyaránt.
Igazán nem gond, ha Réka nem tud táncolni (sem), ha minden mozdulata olyan, mintha vonalzó segítségével készült volna, de akkor már igazán nem kellene ennyire véresen komolyan vennie magát. Ezt az elszántságot sokkal inkább az általa megígért, de nem teljesített félmaraton lefutására kellene tartogatnia.
Azt persze egy pillanatig sem vitatom, hogy számára a műsorban való szereplés lehetősége egészen álomszerű, amellyel az egykori jászberényi kislány végleg elhajíthatja a kapa emlékét is, és ünnepelt dívaként hódíthatja meg a nézők szívét.
Ami neki álom, az nekünk rémálom?
Vagy talán még a számára is? A soron következő produkciók remélhetőleg választ adnak a kérdésre. Befejezésül pedig a lódobogás mellé egy velvetes, herzig tevepata:
